Egyik legalkalmasabb hely az önbizalom elvesztésére az iskola. Mit is kaphat ott a tanuló a társaitól, a tanároktól?

A társaság

• A gyerekek többsége, nem a "nagymenők" közé tartozik. Ennek igen egyszerű oka van, hogy a "nagymenők" kevesen vannak.
  
• Aki nem nagymenő, valahol mélyen biztosan az szeretne lenni. Vágyja hogy őt is úgy kezeljék, mint azt a Valakit ott.
• Rosszabb esetben ki van közösítve. Az emberek (főleg a gyerekek) olyanok, hogy szívesen összefognak valami ellen. Egyrészt félelemből, nehogy ők maguk kerüljenek ilyen helyzetbe, másrészt azért, mert irígykednek.
  

A felnőttek

• Szerencsés az a tanuló, aki jól tanul, s a tanárok a jobbik skatulyába rakják be.
• Ha rosszabbul megy neki valami miatt, akkor a tanárok ráaggasztják a "hülye vagy kisfiam" táblácskát.
• Ráadásul a tanítók többsége nem látja át, hogy a gyerekeket nem az motíválja, ha leszidják, butának titulálják, vagy büntetik.

A közös munka

• Amikor az osztály is és a tanárok is (persze más okok miatt) ellenséggé válnak. Nagy szerencse ilyenkor, ha a szülők rájönnek erre, s a gyereket egy másik iskolába iratják át, hogy ott próbálkozhasson, valamelyest tiszta lappal.

Az önbecsülése egy 14-18 évesnek amúgy is labilis. A rossz tanulókat bátorítani kéne inkább, nem pedig belerugni még kettőt, amikor derékig süllyedt a mocsárba.
Másfelől pedig érdemes lehet a gyerekekkel megértetni, hogy társai miért is viselkednek úgy velük, ahogy. Illetve kik is lesznek azok a "nagymenők" valójában.