A társaság
- A gyerekek többsége, nem a "nagymenők" közé tartozik. Ennek igen egyszerű oka van, hogy a "nagymenők" kevesen vannak.
- Aki nem nagymenő, valahol mélyen biztosan az szeretne lenni. Vágyja hogy őt is úgy kezeljék, mint azt a Valakit ott.
- Rosszabb esetben ki van közösítve. Az emberek (főleg a gyerekek) olyanok, hogy szívesen összefognak valami ellen. Egyrészt félelemből, nehogy ők maguk kerüljenek ilyen helyzetbe, másrészt azért, mert irígykednek.
- Szerencsés az a tanuló, aki jól tanul, s a tanárok a jobbik skatulyába rakják be.
- Ha rosszabbul megy neki valami miatt, akkor a tanárok ráaggasztják a "hülye vagy kisfiam" táblácskát.
- Ráadásul a tanítók többsége nem látja át, hogy a gyerekeket nem az motíválja, ha leszidják, butának titulálják, vagy büntetik.
- Amikor az osztály is és a tanárok is (persze más okok miatt) ellenséggé válnak. Nagy szerencse ilyenkor, ha a szülők rájönnek erre, s a gyereket egy másik iskolába iratják át, hogy ott próbálkozhasson, valamelyest tiszta lappal.
Az önbecsülése egy 14-18 évesnek amúgy is labilis. A rossz tanulókat bátorítani kéne inkább, nem pedig belerugni még kettőt, amikor derékig süllyedt a mocsárba.
Másfelől pedig érdemes lehet a gyerekekkel megértetni, hogy társai miért is viselkednek úgy velük, ahogy. Illetve kik is lesznek azok a "nagymenők" valójában.
Utolsó kommentek